Az idő velünk van, ne félj
Most csendben, de létezünk
Úgy, mint a fák, távolról nem látod
A lombjaik mégiscsak fújja a szél

Kócos hajunkra az ég
Sátorként borul
Nekünk nyílnak
A dombtetőn a virágok
A folyók zúgása hozzánk beszél

Mi ott leszünk az utolsó órán
Mikor hirtelen minden összedől
És az évtizedek félreállnak
Hatalmas vágyaink elől

A fejünkön kobaltkék kalap lesz majd
Úgy énekeljük ezt a dalt
És sóhajthatunk végre boldogan
"Egyszer mindennek vége van"

Writer(s): Daniel Gryllus, Benedek Szabo<br>Lyrics powered by www.musixmatch.com